A waterboarding (szimulált vízbefojtás) nem planking, hanem kínzás. 2009-ig engedélyezett volt az USA-ban, mint kihallgatási módszer a terroristákkal szemben. A spanyol inkvizíció is szerette.
A nemzetbiztonság és a külügyek volt a témája a szombat este Dél-Karolinában, Spartanburg-ben megrendezett republikánus előválasztási vitának. A főparancsnokinak is nevezett vita első óráját a CBS is közvetítette, a maradék fél órát viszont csak az interneten keresztül lehetett követni.
Sajnos a vita ismét nem az egyenlő esélyek elve szerint lett moderálva és ezúttal is nehezményezték néhányan, hogy ritkábban szólalhattak meg, mint mások, vagy hogy nem reagálhattak olyan kérdésre, amit ugyan másnak tettek fel, de amiről nekik is megvan a jól bejáratott, saját véleményük. Az első egy órában (vagyis amit a CBS a teljes Egyesült Államok területén közvetített) látványos eltérések alakultak ki a jelöltek megszólalási arányait tekintve, hiszen amíg Gingrich és Perry ötször is szót kapott, addig például Ron Paul mindössze kétszer szólhatott hozzá a vitához. Ezek az arányok nem változtak később sem: a teljes 90 percre vetítve Gingrich nyolcszor, míg Santorum, Huntsman és Paul csupán ötször nyilvánulhatott meg. Ron Paulnak azonban öt felszólalás is elegendő volt ahhoz, hogy ismét nyilvánvalóvá tegye: teljesen más válaszokat ad az USA problémáira, mint a vezető jelöltek, akik ebben a vitában is sokszor kényszerültek arra, hogy igazat adjanak riválisaiknak (pl. Romney és Gingrich is Rick Perry-nek, aki azt ígérte, hogy hivatalba lépésekor az összes külföldre folyósítandó segélyt és támogatást 0 dollárra kell csökkenteni egészen addig, amíg minden egyes országgal felül nem vizsgálják viszonyukat).
Ugyan szó volt Irán nukleáris programjáról, az afganisztáni helyzet megoldásáról, a pakisztáni kapcsolatról is, de a viták további alakulása szempontjából biztosan nem ezek lesznek azok a témák, amelyek a szavazókat (beleértve a demokratákat is) lázba hozhatják. Hogy mikor üzen hadat az USA Iránnak és mikor lesznek kivonva a csapatok Afganisztánból, mind olyan témakörök, amelyekről már rengetegszer hallott az amerikai választó és az ingerküszöböt talán már nem is érik el mindezek 9/11 után tíz évvel. Sokkal inkább kerül majd a reflektorfénybe például az erőszakos vallatásokkal illetve a kínzásokkal kapcsolatos vitarész. Michele Bachmann kérdésre válaszolva elmondta, hogy a terrorizmussal gyanúsított személyek elleni kihallgatásokon ismét engedélyezné az ún. szimulált vízbefojtás (waterboarding) eljárást, amit 2009-ben Obama elnök betiltott. A moderátor Bachmann után rögtön Ron Paul-hoz fordult, aki rámutatott: mindenféle kínzás illegális, mind az USA törvényei, mind pedig a nemzetközi jog szerint, ráadásul immorális is. Paul hozzátette: mindezeken kívül a kínzások során nem lehet megbízható vallomásokat és bizonyítékokat szerezni, ezért azok semmit sem érnek. Paul érvelése kísértetiesen hasonlít Obama elnök 2009-es érvelésére: már várjuk, mikor nevezi őt "Rino"-nak a mainstream republikánus sajtó, ami mindenesetre nagy fordulat lenne az eddig lefasisztázott jelölt recepciójában.
A vita korábbi szakaszában Paul egyébként azt is elmondta, hogy tart attól, hogy Iránnal szemben hasonló háborús propaganda alakult ki az USA-ban, mint ami korábban Irakkal szemben kialakult.
Ron Paul az iráni nukleáris programról és a kínzásról a dél-karolinai vitában
Érdemes megemlíteni az USA Kína-politikájával kapcsolatos hozzászólásokat is. Rick Perry, texasi kormányzó szerint (aki egyébként a vita során többször is poénkodott a nevezetes „oops”-szal, amit a közönség és a többi jelölt is tapssal díjazott) Kína kommunista rendszere úgy fog járni, ahogyan Ronald Reagan elnök Oroszország (sic!, nem Szovjetuniót mondott, bizony) kapcsán megjósolta: a történelem szemétdombjára fog kerülni. Mitt Romney szerint Kínát kényszeríteni kell arra, hogy betartsa a játékszabályokat és ne hackeljen meg amerikai rendszereket – ha Kína nem tartja be a szabályokat és manipulálja a dollárt, akkor be kell panaszolni a Kereskedelmi Világszervezetnél. Az évekig kínai nagykövetként szolgáló rivális, John Huntsman szerint ez értelmetlen, inkább Kínán belül kellene megtalálni az USA jövőbeli szövetségeseit és ezek szerinte a fiatalok, a cybernemzedék (Hunstman bizonyára figyelmen kívül hagyta azt az alapösszefüggést, hogy éppen a cybernemzedéket képzik ki a cyberháborúra).
Összességében a főparancsnoki vita nem hozott nagy meglepetést, inkább csak a tendenciát erősítette: Romney továbbra is hozta a megbízható vezetőt, Perry csetlett-botlott, de voltak jó megnyilvánulásai, Cain alibizett, Gingrich pedig csendben motoszkált valamit, míg a lemaradó jelöltek egymással meccseltek inkább. Vagyis a nézőnek az lehetett a benyomása, hogy senki sem akar másmilyennek tűnni, mint amilyen kép eddig kialakult róla. Csakhogy a befagyott frontvonalak a télen biztosan fel fognak engedni. Ha valaki fel akar zárkózni, annak muszáj a november 22-én Washington D.C-ben megrendezésre kerülő tévévitát hoznia, mert január elején már az iowa-i előválasztás jön és lehet, hogy decemberben már csak azoknak lesz hely a színpadon a további négy vitán, akik a felmérésekben vezetnek.
