Egy transzparens a Wall Street-en - utalva Romney iowa-i beszédére
„Aggasztott a tény, hogy a politikai elit más szabályok szerint játszik, mint a többség. […] Washington egy vállalati város, a politika pedig üzlet. Az emberek mindig csodálkoznak azon, miért nincsen nagyobb változás Washingtonban és ennek az az oka, hogy a mindenkori politikai osztály rendkívül kényelmes. Az üzlet jó dolog.”
Ezek a szavak Peter Schweizer konzervatív szerző szavai, akinek Throw Them All Out című könyvéről közölt riportot a Newsweek eheti számában. A cikkben beszámol Schweizer arról, hogy a 2008-as válság idején milyen tőzsdei tranzakciókat bonyolított le a washingtoni Kongresszus és a Szenátus több tagja, amik nyomán jelentős profitra tettek szert és amelyek felvetik a bennfentes kereskedelem lehetőségét is. A „hírbe hozott” politikusok között egyaránt megtalálható a képviselőház jelenlegi republikánus többségi vezetője, John Boehner és az egykori demokrata elnökjelölt, John Kerry szenátor neve is, akik a szerző szerint kihasználták politikai kapcsolataikat és bizalmas információk alapján bonyolítottak le tőzsdei ügyleteket. Az USA-ban még egy szenátort vagy képviselőt sem vádoltak meg a hatóságok bennfentes kereskedelemmel, nem utolsósorban a mentelmi jog miatt. A témát korábban éppen a 60 Minutes-ben boncolgatta a cikkben ugyancsak megemlített Nancy Pelosi és John Boehner tagadva, hogy a jogalkotási munka során megszerzett információikat felhasználták volna a tőzsdén. Persze, mi mást tehettek volna, hogy tagadják?
Miközben az elsőként New York városában sátrat verő Occupy Wall Street nevű „világforradalmi” mozgalom létezését próbálja az amerikai közvélemény megemészteni, nem győzzük kapkodni a fejünket a republikánus előválasztási kampány jelöltjeivel kapcsolatban napvilágra kerülő gazdasági kilengések miatt. Legutóbb Newt Gingrich előéletéről adott hírt a Bloomberg hírügynökség, amely szerint a korábbi kongresszusi többségi vezető tanácsadó cége jelentős összegeket kapott a szövetségi kormány tulajdonában álló Freddie Mac nevű, jelzáloghitellel foglalkozó vállalattól 1999-től 2008-ig „történészi munkáért”. Newt Gingrich több történelmi munka szerzője is, professzor a Stanford-on működő Hoover Intézetben, de első sajtóreakciók alapján láthatóan nehezen állja meg a helyét az a magyarázat, hogy a részére kifizetett összesen 1,6 millió dollárt történészi szaktudásáért és nem lobbizásért kapta a kilencvenes évek első számú republikánus politikusa. A hír éppen kedden röppent fel, amikor ugyancsak a Bloomberg felmérése alapján kiderült: Gingrich az iowa-i kaukusz előtt holtversenyben az élen áll a középnyugati államban Romney-val, Cain-nel és Ron Paul-lal.
Romney, az üzletember
És Mitt Romney? Nyilván nem tagadhatta le Romney üzletileg sikeres előéletét csak azért, mert egy "gazdagellenes" hangulat lett úrrá az USA-n, ezért elébe szaladt a kritikáknak és megpróbált előnyt kovácsolni a válságban hátránynak számító vagyonosságából. A túlságosan liberálisnak tartott, mormon jelölt nyíltan kampányol tulajdon gazdagságával. Romney a 30 országban jelen lévő, neves marketingvállalat, a Bain & Company leányvállalatát, a gazdasági tanácsadással és holding-tevékenységgel foglalkozó Bain Capitalt futtatta fel a nyolcvanas években, amely érvelése szerint kellő tapasztalattal vértezte föl őt arra, hogy ráncba szedje az USA gazdaságát is. Romney tudatosan törekszik a nagyvállalkozói imidzs erősítésére, de nem biztos, hogy a republikánus szavazók hosszú távon díjazni fogják a skatulyából előhúzott, jól fésült, gazdag jelöltet. Mindenesetre a felmérések szerint a sorban a második előválasztást tartó New Hampshire-ben 40%-os támogatottsággal toronymagasan vezet. Paradox módon Romney éppen a leglátványosabban ellene támadó Rick Perry-vel van egy platformon, ami a gazdasági kérdéseket illeti. Perry Texasból mintagazdaságot csinált – igaz, éppen azzal, hogy nem csinált semmit, hiszen a vállalkozásokat visszafogó szabályok helyett hatalmas előnyöket biztosított az államába települő cégek számára. Perry a gazdagok barátja, ha az a barát nem éppen Mitt Romney.
Mitt Romney Amerikája - "sok ok van arra, hogy ne válasszanak meg"
Nem meglepő, hogy a republikánusok szélső szárnya, a Tea Party nagy erőkkel törekszik arra, hogy mindkét oldalon rossz hírbe hozza az oligarchákat. Sarah Palin, John McCain alelnök-jelöltje mint a Tea Party-mozgalom egyik szószólója rendszeresen támadja a teljes „politikai osztályt”, az előválasztáson szereplő teás Ron Paul texasi képviselő pedig sosem hagyja ki az alkalmat, hogy beszédeiben odaszúrjon a hatalomban ülőknek és a politikai hatalom újraelosztásáról, a lobbisták kisöpréséről és a központi jegybank megszüntetéséről beszéljen, mindezzel látványosan támogatva az Occupy Wall Street mozgalmat. Ron Paul nyíltan nem mehet szembe az őt támogató Republikánus Párttal, de nem hiába röppentek fel korábban olyan hírek is, hogy a radikális programmal induló jelölt akár harmadik párti színekben is nekifutna a választásoknak.
A teások érzik a felfokozott közhangulatot, amely kezd szembenézni azzal, hogy a szövetségi kormány és a politikai rendszer ellentmondásaiból egy világválság indult el 2008-ban és láthatóan megtalálják a módját annak, hogy konstitucionalista törekvéseik mellé megtalálják már a republikánus előválasztás során is a megfelelő ellenségképet. Nem azt mondom, hogy a jelöltek és a teljes politika vertikumát lefedő „gazdagellenes” tendenciák mögött közvetlenül a Tea Party áll, hiszen bármelyik ellenfél (horribile dictu: a SAJTÓ) előáshat Gingrich-féle infókat a jelölt esélyeinek rontása érdekében, de mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen összefüggésrendszert rajzolnak ki ezek a hírek és a teások kampányretorikája. Az Európai Unió válságának a szele elérheti az USA-t is, az amerikai gazdaság Kínának való kitettségére pedig mindennél jobban rávilágít Obama elnök nemrégiben Hawaii-on elmondott beszéde. Egyszóval, a hangulat instabil és erről sokak szerint nem csak az üzletemberek és a gazdasági kormányzat tehet, hanem az önmagukkal kivételező politikusok is, akiket a teások szerint le kell váltani, lehetőség szerint már a republikánus előválasztásokon.
