Mitt Romney és Rick Perry

A republikánusok jelöltségért tolonganak a párt prominensei, ám a nagy tolongás látványos összeütközésekkel is együtt jár, amelynek során a gyengébb jelöltek idejekorán elbuknak. A 2012 augusztusában, a floridai Tampában megrendezendő republikánus jelölő konvención a küldöttek szavazataira már csak többszörösen előzsűrizett jelöltek érkezhetnek, vagyis azok, akik a legkevésbé amortizálódnak a meglehetősen éles kampányolás során. És az amortizálódás főként külső körülményekből fakad, nem pedig az elmondott politikai credo-kból.

Teapárt

Érthető, hogy nagy a rajzás a párton belül, hiszen a nyolc évnyi Bush-elnökség után hidegzuhanyként érkező Obama-kurzus szükségszerűen magával hozta a párton belüli erőviszonyok átrendeződését is. A párton belül 2009-ben megalakított Tea Party-mozgalom alapvetően a jobboldal felé nyitott radikális adócsökkentési és bevándorlás-ellenes politikájával, de nem alapozta meg a republikánusok hosszú távú megerősödését. A jellemzően képviselőházi politikusokra építő mozgalom a 2012-es előválasztásokra több jelölt nevét is bedobta, így többek között a 2008-as előválasztásokon induló texasi Ron Paul-ét, a georgia-i Herman Cain-ét és Michele Bachmann-ét Minnesotából. A felsorolásból is látszik, hogy a teázók igyekeznek megjeleníteni sokszínűségüket a választási földrajz szempontjai szerint is, mégis úgy tűnik a kampány alakulását nézve, hogy három jelölt indítása ugyanabból a platformból egyelőre csak az erők megosztására volt jó.

Herman Cain

Ráadásul a novemberre az előkelő második helyen forduló Cain kapcsán több politikai bili is időnek előtte kiborult: az egyetlen színesbőrű jelöltről, aki a ’90-es években a Nemzeti Éttermi Szövetség elnöke volt, több egykori női alkalmazottja is (legutóbb a számuk négy volt) úgy nyilatkozott, hogy a politikus főnökükként rendszeresen zaklatta őket. A vádakat Cain kategorikusan tagadta, mégis karaktergyilkos elem lehet a számára az eset körüli hírverés, amely minden bizonnyal kárörömre ad okot vetélytársainak (Cain kabinetfőnöke egyenesen az ellenjelölt Rick Perry-t vádolta az ügy napvilágra kerülésével, igaz, később részben visszavonta nyilatkozatát). Ezt látszik igazolni a közvélemény-kutatások szerint jelenleg vezető volt massachussetts-i kormányzónak Mitt Romney-nak tegnap este az ABC-nek adott nyilatkozata is, amely „komoly vádaknak” nevezi az eddig a nyilvánosság elé nem lépő nők vádjait és amelyben úgy fogalmazott: „minden esetben, amikor valaki ilyen jellegű vádakkal áll elő, fel kell ismerni, hogy komoly vádakról van szó és ezért komolyan is kell ezeket kezelni.” Az enigmatikusnak tűnő nyilatkozat egyáltalán nem barátságos, az első számú jelöltnek számító Romney szájából pedig különösen nem számít támogatásnak a „komoly” szó ismételgetése.

Romney, a demokrata elhajló

Igaz, egy kampányban nincsenek barátok és ezt Mitt Romney is tudja. Még 2008-ban akkori előválasztási ellenfele, Mike Huckabee kritizálta éles hangon Romney-t mormon vallása miatt. A baptista elöljáróként is ismert Huckabee a New York Times Magazine-ban megjelent cikkében azt kérdezte olvasóitól: „nem abban hisznek a mormonok, hogy Jézus és az ördög testvérei egymásnak?” Huckabee-nak később Canossát kellett járnia, mert retorikus kérdése érezhetően nem talált olyan fogadtatásra, mint amilyenre várt és bocsánatot kért Romney-tól, amit a massachussets-i kormányzó elfogadott.

De Romney-nak nem csak a vallása miatt kell védekeznie. Az ősz elején az előválasztási kampányban még legnagyobb riválisának Texas kormányzója, Rick Perry számított, aki meglehetősen furcsán negatív kampányba kezdett Romney ellen. Több televíziós hirdetést is készített, amelyek amellett, hogy nem nélkülözik a hollywood-i elemeket, érezhetően csúsztatásokra és túlzásokra épülnek. A Perry által támogatott hirdetések tovább erősítették a Fehér Ház sajtószóvivőjének, Jay Carney korábbi nyilatkozatait, amelyek szerint Romney kormányzóként tulajdonképpen az Obama-féle Medicare-rendszer elődjét vezette be 2006-ban a minimális egészségügyi ellátás bevezetésével. Perry ezek alapján az Obama-kormány legnagyobb ballépésének tartott Obamacare-t egyenesen Romneycare-nek keresztelte el, pedig Romney szerint az állami szinten működtetett rendszer alapvetően más, mint Obama szövetségi modellje, mivel továbbra is az öngondoskodást és így a finanszírozhatóságot is szem előtt tartja. Obama egészségügyi reformja eredményeként ugyan további 32 millió amerikai lett része az egészségbiztosítási rendszernek, de a vele járó tehertételek a költségvetésre nehezednek és várhatóan az adóterhek további növekedését fogják magukkal hozni, ami republikánus szemmel magát a véget jelenti.

 Rick Perry kampányfilmje

 „Oops”

Rick Perry negatív kampányával nem jött lendületbe, viszont egy olyan magas lóra ült fel, amelyről az első adandó alkalommal le is esett. Ez volt a CNBC főműsoridőben leadott tévévitája, amely során nem jutott a kormányzó eszébe, hogy az általa megszüntetendőnek tartott az oktatási és kereskedelmi minisztériumon kívül melyik másikat akarná még felszámolni. Abba kár belemenni, hogy a szövetségi központi hivatalok szerepe mekkora, amikor a legtöbb kérdést állami szinten szabályozzák –a legtöbb republikánus egyetért abban, hogy csökkenteni kell a szövetségi bürokrácia méretét, így a tévévitában résztvevő, többi jelölt is. Az igazi baj a hitelességgel és a rátermettséggel van, mert a szavazók szeretik, ha a Főparancsnok tudja, mit beszél és nem egy előre betanult sémát mond vissza. Azt, hogy a texasi kormányzó ezzel a szereplésével kiesett a versenyből, szinte minden publicista biztosra veszi, pedig lehet, hogy a választók inkább emberi momentumként, apróbb hibaként könyvelik csak el az esetet, mint ahogyan maga Perry is tett a műsorban és azt mondta: „oops”.

Rick Perry és a sok további poénra okot adó "Oops"

Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi, kusza helyzetben egyelőre nehéz néhány napnál távolabbra látni. Ahogyan a Financial Times washingtoni tudósítója, Anna Fifield írta a mai tudósításában: a republikánus jelölési procedúra a „bukmékerek rémálma”.